Az ingatlan és társasház kezelés egy izgalmas, folyamatos fejlődést igénylő, kihívásokkal teli szakma, de mint ilyen sikerélményekkel és büszkeséggel eltöltő tevékenység is. A különböző felmerülő akadályok, problémák kezelése és megoldása mindennapjaink része, legyen szó akár egy pár perces kis „semmiségről” vagy éppen egy hosszabb folyamatot igénylő komolyabb rendellenességről. Nem kezdem el felsorolni ezeket, ami viszont közös bennük az a leküzdésük után érkező sikerélmény és elégedettség. Mi a lakóinkért és bérlőinkért dolgozunk, az ő elégedettségük és boldogságuk számunkra a legfontosabb.
Azonban néha kellemetlen és végtelenül szomorú esetekkel is találkozunk. Olyan dolgokkal, amik túlmutatnak egy szokásos „ingatlanos” problémán. Akár közvetlenül minket érint egy ilyen történés, akár egy lakót vagy bérlőt, minden esetben rossz érzések keletkeznek bennünk és olyankor megrendül bennünk valami. Az ilyen események közül az egyik legkellemetlenebb a csalás. Azt hiszem mindenki találkozott már rémtörténetekkel ebben a témában, mindenki hallott már vérlázító esetekről, és háborodott már fel egy-egy ilyen bűncselekményen. Sajnálatos esetben az ember saját maga vagy közvetlen környezete is áldozatául esett csalóknak.  Vegyünk néhány tipikusan társasházakban és más lakóingatlanokban előforduló esetet. Sok tanulság van bennünk.

Az egyik ilyen példa a „vállalkozó csaló„. Ilyenkor felújítást vagy korszerűsítést ígér egy „vállalkozó”. Ezt nem egy esetben azzal toldják meg, hogy a közös képviselő vagy az önkormányzat vagy épp a műemlékvédelem küldte őket. Ilyenkor a „delikvens” ad egy árajánlatot (ami már önmagában gyanús, hiszen nem mérte fel az adott ingatlant), vagy pedig egy másik esetben ajánl egy felmérést amit most kell kifizetni de levonják a végszámlából. Utóbbi esetben mondjuk 20.000 forintot kér, amit megkap aztán többé nem látják. Ha csak napi három embert becsap akkor „keresett” 60.000 forintot, ami egy héten 300.000 forint!!! Az első esetre visszatérve: elővesz egy szerződést amiről azt mondja, hogy a házban már mindenki (vagy szinte mindenki) aláírta. Aláírás esetén kér egy nagyobb összeget előlegként, amiről ad egy bizonylatot. Mondjuk ez legyen 100.000 forint. Miután ezt megkapja eltűnik.  Ha nem tűnik el abban sincs sok köszönet mert trehány munkát végez, gyenge minőségű anyagokkal dolgozik, vagyis több kárt okoz mint hasznot. Mindezt a piaci ár többszöröséért teszi.

Hasonló módon működik az a csaló aki nem vállalkozónak hanem pénzügyi tanácsadónak vagy biztosítási brókernek adja ki magát. Magától értetődően kifigyelte a házban kitett biztosítási információkat (biztosító neve, kötvényszám, elérhetőség) ebből kifolyólag annak a biztosítási cégnek a kollégájának adja ki magáz. Jól öltözött, választékosan beszélő, aktatáskával, laptoppal felszerelt, különböző igazolványokkal rendelkező, bizalomgerjesztő embert lát a gyanútlan áldozat. A mondandója meggyőző, mindenféle kimutatást és grafikont bemutat, ecseteli, hogy milyen haszonnál jár egy befektetés vagy biztosítás. Elővezeti, hogy egy jó befektetés komoly jövedelemmel jár amiből például fel tudja a lakást újítani a befektető. Természetesen ő is hivatkozik szomszédokra, közös képviselőre, önkormányzatra. Az első részletet kell neki készpénzben kifizetni, amiről ő ad egy bizonylatot és ezt ráadásul megspékeli valami kedvező dologgal, például, hogy ez a részlet most fedezi mondjuk egy fél évi biztosítás díját, tehát az ügyfél fél évig nem kell, hogy fizessen. Mondanom sem kell, hogy többé az embert a becsapott lakó nem látja.

Ritkább esetben a svindlerek valamilyen hatósági személynek (például katasztrófavédelem) vagy egy közmű szolgáltató munkatársának (vízművek vagy csatornázási művek) adják ki magukat. Nem ritkán még hamis igazolvány is van a tarsolyukban. Ilyenkor mindenféle jogszabályra és rendeletre hivatkoznak, amik néha még a valósak is, ezt dokumentumokkal igazolják is. Példának okáért azt mondja az ál-katasztrófavédelmis, hogy szabálytalanul van bekötve a sütő, vagy nem megfelelő állapotú biztosíték tábla, illetve bármi ehhez hasonlót. Persze helyszíni bírságot szab ki amit ki kell fizetni vagy bírósági ügy lesz belőle. Az áldozat persze megijed és fizet.

Az utóbbi évek „legnépszerűbb” elkövetési módja az úgynevezett unokázás. Ilyenkor nem kerül szóba az ingatlan kezelője, de az általunk kezelt házak lakóiért, bérlőiért felelősséget érzünk ezért nem hagyhatjuk ki a felsorolásból ezt a trükköt sem. Az efféle csalások áldozatai általában idősebb emberek, de az elkövetők igen kreatívak és bármilyen életkorú embertársunknál bevetik trükkjeiket, hogy céljukat elérjék. Az átverés lényege: idős embereket keresnek meg majd azt mondják neki, hogy egy rokonuk nagy veszélyben van és a leggyorsabban pénzre van szüksége.  Pénzt vagy akár bankkártya adatot, esetleg utalást kérnek az áldozattól.  Szomorú, de előfordul olyan eset, hogy az adott társasházban vagy éppen a szomszédos házakban van a csalóknak egy „beépített” embere aki figyeli a környéken élőket. Ez egyébként a fentebb említett átverési módokra is igaz. Saját példa: egy teljesen hétköznapi pár kivett 3 napra egy AIRBNB-s lakást, mert állításuk szerint a lakásuk beázott, nem tudtak ott maradni. Az ominózus három nap alatt jó alaposan felmérték a házban lakókat, néhányukkal még kellemesen el is beszélgetettek. Az így szerzett információkat pedig továbbították a bűntársainak.

Nagyon fontos említést tenni azokról is akiknek annyi a dolguk, hogy információkat szerezzenek, megfigyeljék az adott lakást és tulajdonosát. Ők általában csak felmérni akarnak egy esetleges felújítást, esetleg ajánlanak valamiféle terméket, szolgáltatást, de sosem agresszív és erőszakos módon. Udvariasak, előzkények, kifejezetten barátságosak, nem keltenek még véletlenül sem gyanút. Értelemszerűen őket is a társasház vagy az ingatlan kezelője küldte. Elbeszélgetnek a „célponttal”, ártatlannak tűnő kérdéseket tesznek fel, kellemesen történeteket mesélnek, vagyis a gyanút hibátlanul elaltatják. Ám a célpontot ezalatt ügyesen felmérik és a megszerzett információk alapján később visszatérnek és kifosztják a lakást, rosszabb esetben a tulajdonosát is.

Internetes átverések. Sajnálatos módon már megjelentek olyan email üzenetek amik azt a látszatot keltik mintha a társasház kezelőnek vagy éppen az önkormányzatnak köze lenne hozzájuk. Egy emailt nem nehéz hivatalosnak feltűntetni és ezt sajnos a csalók is pontosan tudják. Élnek is vele.
Az internetes csalások egy része mindig valamilyen termékhez, szolgáltatáshoz, vásárlásához kapcsolódik. Egy üzenetben a cég leírja, hogy ilyen és ilyen munkát vállal, online adnak ajánlatot (vagy akár kimegy egy kolléga felmérni), majd előleget kérnek. A legvonzóbb ilyen szöveg: „Ezzel a kedvezményes felújítással az Ön lakása a többszörösét fogja érni”. A többi már ismert. Esetleg egy olyan terméket akarnak eladni valakinek amiből már adtak el a házban valakinek, a példa kedvéért egy klíma berendezést. Előre utalást kérnek, ami hiába történik meg a termék sosem fog megérkezni.

A telefonos átveréseknél sem ritka, hogy egy bank nevében keresik fel a kiszemelt áldozatot. A módszer a szokásos: a társasház bankjának egy alkalmazottjának adják ki magukat (a profik tudják, hogy melyik társasház melyik banknál van) és a közös képviselőtől kapták meg a telefonszámukat. A történetet nem fejezem be, gondolom a végkifejlettel mindenki tisztában van.

 Ami közös ezekben az ügyekben: szinte mindig az adott ingatlan kezelőjének ajánlására, utasítására hivatkoznak. (Olyan is előfordult, hogy volt a szélhámosokkal egy állítólagos munkatársa az ingatlan kezelő cégnek). Ez pedig elég sok esetben elég ahhoz, hogy megtévessze az embert. Ha ezzel találkozunk első dolgunk legyen: FELHÍVNI A KEZELŐT! Ennél fontosabb az adott helyzetben nincs, a kezelő el fogja mondani, hogy küldött-e oda valakit. A válasz szinte kivétel nélkül ez lesz, hogy nem küldött oda senkit.