Kategória: Hires épületek

Szecessziós Palace Hotel

1909. október végén Komor Marcell és Jakab Dezső építési engedélyért folyamodtak és megkezdték a tervezést.

Komor Marcell (Pest,1868. November 7. – Sopronkeresztúr, 1944. november 29.) magyar építész, Jakab Dezsővel (Biharrév, 1864. november 4. – Budapest, 1932. augusztus 5) együtt a Lechner Ödön által kezdeményezett nemzeti szecessziós irányzat nagy alakjai.

A beadott tervek alapján elkészült épület kapuit 1911. február 13-án nyitották meg a szállóvendégek számára. A Zsolnay kerámiával díszített palota a széles, forgalmas út ékkövévé vált a Rákóczi úton.
A 8 szint, ami talán 6-nak látszik, mindenképpen különleges.
Mindegyikhez 13 szoba és 1 cselédszoba társult.
Az épületben központi fűtés, hideg-meleg víz, valamint elektromos ébresztőkészülék, az első emeleten olvasóterem, társalgó és függőkert volt.
1923-ban a földszintet átépítették, a bejárat fölé előtető került.
A szállodát 1958-ban államosították és az Országos Idegenforgalmi és Szálloda Vállalaté a későbbi Hungária Szálloda és étterem Vállalaté lett. A 1970-es évek elején került át a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalathoz
Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 1999-ben műemlékké nyilvánította.

Az Izabella utca végén, trolibusz ablakán kitekintve láttam meg először az épület, ami a Ferdinánd híd lábától néhány lépésre található. A gazdagon díszített épület, igazi ékszer. A mellette álló kisebb romos szomszédjával, annak rendbetétele után a századforduló csodálatos emléke lenne.

A tervezők, Spiegel Frigyes és Weinréb Fülöp sok pesti bérházprojekt után 1896-ban kapták meg a lehetőséget a Lindenbaum-házak (VII. Izabella utca 94-96.) megtervezésére. A „végeredményt látva a megrendelő Sonnenfeld Mór egy pillanatra sem volt elégedetlen velük – hiszen a teljesen átlagos, sőt, unalmas utcai homlokzatot szecessziós vakolatdíszek tucatjaival dobták fel. A kortársak persze jórészt nem igazán tudták megemészteni a hirtelen Magyarországra is betört stílust. Sokak szerint csak giccsparádéként, vagy túldíszített szemétként tekintett szecesszió a századfordulóra már teljes mértékben elfogadottá vált”

Spiegel Frigyes  (Pest, 1866. április 24. – Budapest, 1933. február 26.) pályája kezdetén Freund Vilmos műépítész mellett dolgozott, de 1895-ben Weinréb Fülöppel (Valkóc, 1863. augusztus 12. – Budapest, 1934. március 24.) közös irodát nyitott . Világszerte az elsők közé tartozott, akik egyszerű anyagokkal helyettesítették a korábbi korok, így a romantika súlyos díszeit sőt, színes motívumokat helyezett a homlokzatra.

A 94. számú épületen a kék, zöld és a sárga színek, dominálnak. Az épületen szép számmal akadnak aranyozott díszek, melyek közt napkorongokat, csillagokat és pávákat találhatunk, mindezeket pedig számtalan állat- és növényábrázolás veszi körbe. Látványos a paradicsomi fa két almával és a csábító kígyóval ábrázoló díszek, de találkozhatunk itt kutyákkal, sőt, pávákkal is. A napkorongok felé szálló madarakat, a szép aranycsillagokat, a díszítősorok két szélén a Holdat jelképező ezüst nőalakokat is.

Ez az épület a Bajza utca Podmaniczky utca felőli végén, a 49–51. szám alatt található Az eredetileg „VI. kerületi Bajza Utcai Községi Polgári Leányiskolának” hívott épület 1917-ben lett kész. Tervezője pedig nem más volt, mint a Margit-szigeti víztorony, a budafoki Törley-mauzóleum és az egykori József Telefonközpont alkotója, Ray Rezső Vilmos (Budapest, 1876. június 26. – ?, 1938. április 11.) műépítész.

 Bajza utcai iskola a „klasszikus” szecessziós házaknál egyszerűbb, premodern stílusú épület, tulajdonképpen átmenet a szecesszió és a modern stílus között. A homlokzat díszei, az ablakok és a tetőzet azonban azt bizonyítják: a szecessziónak sikerült elegánsan és emelt fővel búcsúznia. A homlokzat legfeltűnőbb elemei a Horvay János (Pécs, 1874, május 27. –Budapest, Erzsébetváros, 1944. november 19.) szobrászművész tervezte féldomborművek, amelyek Lehel vezért, Erős Jánost, Hunort és Magyart, Toldi Miklóst és Botondot ábrázolják. Ezeket egykor a pécsi Zsolnay-gyár készítette.

Egy gyalogos séta során eljutottam a Dob utcába. Ott 85-ös szám alatt egy csodálatosan felújított iskola épületre leltem. Az épület Hegedűs Ármin  (Szécsény, 1869. október 5. –Budapest, 1945. június 29.) tervei alapján épült, ma az Erzsébetvárosi Két Tannyelvű Iskola egyik telephelye. A 1906-os átadón Bárczy főpolgármester is megjelent, hiszen az iskola akkoriban a város egyik legkorszerűbb intézményének számított. A tervező Hegedűs Ármin ugyanis nemcsak a szecessziós építészetnek volt mestere, hanem a korabeli pedagógiai elveknek is: az épületet ezért úgy tervezte meg, hogy a diákok igényeit és testi-lelki fejlődését egyaránt kielégítse és biztosítani tudja.

A fentiek miatt nem hiányozhatnak a Dob utcai iskola homlokzatáról a szecessziós díszítések, amelyek Vajda Zsigmond (Bukarest, 1860. május 11. – Budapest, Erzsébetváros, 1931. május 22.) tervei alapján készült mozaikok. Róth Miksa  (Pest, 1865. december 26. –Budapest, 1944. június 14.) műhelyében készültek. A lányok bejárata felőli oldalon „lányos”, a fiúk oldalán pedig „fiús” tevékenységeket ábrázolnak. A mozaiklányok virágot kötnek, énekelnek, szőnek, fonnak, hímeznek; míg a fiúk magas ugranak, katonásdit játszanak, földrajzot és mérnöki ismereteket tanulnak. Középen pedig körtáncot láthatunk: itt találkozhattak egymással a gyerekek, máshol nemigen – az iskolában a nemek ugyanis emeletenként is elkülönültek.

Athenaeum ház: a Rákóczi út 54-es számú épület is, amely a hírhedt Blaha Lujza tér felől a Keleti pályaudvar irányába indulva a harmadik ház balra. Az épület a második világháború óta tetődíszétől megfosztva egy teljesen átlagos eklektikus bérház képét mutatta.

Pedig ez a ház nagyon is egyedi, hiszen itt működött egykor az egyik első magyar „sajtóvállalat”, az Athenaeum Irodalmi és Nyomdaipari Részvénytársulat. Emich Gusztáv könyvkereskedéséből kinőtt nyomda, könyv- és lapkiadóhoz hasonló volumenű vállalkozásra nemigen akadt más példa a XIX. század közepi Magyarországon. Az 1841-ben megnyílt könyvesbolt az 1848-as forradalom idején már 32 művet adott ki, majd saját nyomdát vásárolt, fénykorában pedig több száz különböző kiadványt, köztük 25 lapot jelentetett meg, köztük a Pesti Naplót, a Fővárosi Lapokat és a Bolond Miskát is.

A növekedés következtében az Athenaeum az 1890-es években több ingatlant is vásárolt , így a Rákóczi út 54-et, ahol 1898-ra felépítették a ma is álló házat Krumholz Ágost tervei alapján, Hauszmann Sándor építőmester kivitelezésében. A ház legfőbb ékességeit odafönn, a negyedik emelet magasságában kell keresni, az ide készített mozaikok ugyanis olyan, nyomdászattal kapcsolatba hozható alakokat jelenítenek meg. Az épületet a tetején trónoló Pallasz Athéné-szobor koronázta meg és tette mindenki számára világosan beazonosíthatóvá. A jellegzetes dísz azonban a második világháborút követően eltűnt, helyét az ötvenes években egy vörös csillag volt a helyén, ami 1956-ig maradt a helyén., így a párkányzat fölötti rész üres volt, egészen mostanáig.

Külön és kiemelten kell szólni arról, „ hogy az akár főnemesi otthonnak is beillő épület legfelső szintjének ablakközeiben nyolc mozaikjáról melyeken hét alak – a legendás királyi jegyző és krónikás Anonymus, az író-publicista Táncsics Mihály (1799-1884), a holland festészet legismertebb alakja, Rembrandt (1606-1669), a német reneszánsz magyar gyökerű zsenije, Albrecht Ajtósi Dürer (1471-1528), a könyvnyomtatás atyjaként tisztelt Johannes Gutenberg (1400 k.-1468), a bécsi klasszikus zenében maradandót alkotó Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791), a nyomdatechnika legfontosabb eljárását, a litográfiát feltaláló Alois Senefelder (1771-1834 –, valamint a Pallasz Athéné jelképét jelentő bagoly látható.”Ezek a műalkotások a világhírű üveg- és mozaikgyáros, Róth Miksa (1865-1944) műhelyében születtek. Az épület jelenleg szállodaként működik.