1872-ben Lónyay Menyhért miniszterelnök felkérte Orczy Bódogot, a Nemzeti Színház igazgatóját, hogy állítsa össze javaslatát a létesítendő Operaházra vonatkozóan. Több javaslat készült, ezek közül a  Fővárosi Közmunkák Tanácsa választott.  Operaház megépítésére 2 261 200 forint állt rendelkezésre, végül 1873. július 25-én adta hozzájárulását a király. Pályázatot  írtak ki, amelyre Linczbauer Istvánt, Szkalnitzky Antalt, Steindl Imrét, Ybl Miklóst és két külföldi építészt, a gothai Ludwig Bohnstedtet és a bécsi Fellner és Helmert kérték fel A pályázók mindegyike 2500 forint jutalomban részesült. A pályázat nyertese Ybl Miklós lett, a titkos szavazáson nyolc szavazat közül hét szólt mellette.

Az építési engedélyt Ybl Miklós terveire 1875. augusztus 28-án adta meg a fővárosi tanács 30089/75 számon. Az építkezés során  Podmaniczky Frigyes ragaszkodott ahhoz, hogy magyar iparosok és művészek vegyenek részt a munkákban.

A tervek szerint az épületet 1883-ra kellett volna befejezni. Tisza Kálmán akkori miniszterelnök ezt végül 1884 nyarára tűzte ki. Az épület végül 1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt

A homlokzat dekorációjának tervezésében Ybl Miklós munkáját Schickedanz Albert segítette, valamint Schmal Henrik, az Operaház építésvezetője.

A homlokzat legfeltűnőbb eleme a két, Stróbl Alajos által, carrarai márványból faragott egyiptomi szfinx az oldalbejáratok mellett.

Az Operaház belső falfestéseinek megvalósításával Than Mórt és Lotz Károlyt bízták meg, akik a bécsi Staatsoper mintájára átfogó programot gondoltak ki, amelynek központi mondanivalója a zene dicsőítése.

Az előcsarnok mennyezetének aranyozott keretű kazettáiba Székely Bertalan a kilenc múzsát festette meg. A kupola főműve a magyar falképfestészet egyik kiemelkedő alkotása, a Zene megdicsőülése( Lotz Károly)

A Királyi Palota 19. század végi átépítésekor erre a területére reprezentatív udvart terveztek. (csikós udvar) A Lovarda épülete 1902-ra készült el. A neobarokk épület Hauszmann Alajos tervei alapján épült fel. Az épületet a századforduló idején az udvartartás céljaira használták, 1938-ban spanyollovas iskolájával bővült, és a lovas egység reprezentatív bemutatókat tartott itt.

Királyi Lovarda 1902-től csaknem fél évszázadon át volt a Budavári Palota dísze. A világháború pusztításai a Lovardát sem kímélték, de az épület ennek ellenére menthető lett volna, a hatalom mégis a lerombolása mellett döntött  Egy időben gyakran megfordultam a Széchenyi Könyvtárban, valamint a Könyvtártudományi és Módszertani Központban, csak a nagy semmi volt a helyén. A ma látható épület az eredeti épület hű másaként épült meg a Hauszmann program keretében 2021-ben. A rekonstrukció során hűen követték a századfordulós terveket, de a Lovardát belül a legmodernebb technikai megoldásokkal szerelték fel. Vezetett sétán jártam a falai között, nagy élmény volt! Jelenleg rendezvényekre bérelhető.

Az épület elé az eredeti helyére került Vastagh György : Lófékező c. szobra, amit ma Csikós szoborként emlegetnek.

Klotild paloták (Klotild és Matild) néven ismert két jellegzetes angol neobarokk, eklektikus épület Budapest V. kerületében, a Ferenciek terén található. A Rákóczi út felől nézve az Erzsébet híd jelképes kapuját alkotják.

A millenniumot követő századfordulón József Károly főherceg neje, Klotild Mária főhercegné kezdeményezésére pályázatot írtak ki.

Az építési megbízást Korb Flóris és Giergl Kálmán kapták meg. A házak 1899–1902 között épültek meg.

Üvegablakaik Róth Miksa műhelyében készültek. A 48 méter magas tornyokat a főherceg koronájának felnagyított másolata díszíti. Budapesten elsőként szereltek be liftet. A kályhák a pécsi Zsolnay csempegyárban készültek.

A második világháború alaposan megrongálta őket.

1901-től a déli épületben működött a Belvárosi Kávéház. Krúdy Gyula itt írta a Szindbád történetek nagy részét. Boldog Békeidők pezsgő életének népszerű színtere volt, ahol híres közszereplők, újságírók és művészek fordultak meg nap, mint nap. A második világháború után ez a kávéház nyílt meg elsőként a fővárosban. A neobarokk palota felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

Több évig tartó és minden részletre kiterjedő renoválás után, eredeti pompájában tért vissza a történelmi szecessziós kávéház a műemlékvédelem alatt álló Matild Palota épületébe.

Ybl Miklós tervei szerint épült 1875 és 1883 között neoreneszánsz stílusban, a Várkert Duna felőli lezárása képpen.

Eredetileg kereskedelmi funkciót töltött be, árkádsorai egykor üzletekkel voltak tele.

1884-ben Strobl Alajos volt az első szobrász, aki a bazár árkádsorán saját műtermet tudhatott a magáénak. Őt még körülbelül nyolcvan művésztársa követte az elkövetkezett száz év során.

A második világháború alatt súlyosan megrongálódott.

Az épületben működött 1961 és 1984 között a Budai Ifjúsági Park (becenevén „Ifipark”, mely számos zenei rendezvénynek, koncertnek adott otthont. Itt játszott többek között a Metro, a Bergendy, az Illés, az Omega együttes, Kovács Kati, a Liversing, a Dogs, a Kex, a Juventus, a Mini, a Tűzkerék a Sakk-Matt együttes. 1980-ban egy Edda-koncert során a park bejáratához vezető lépcső kőfala leomlott. Állapota az 1980-as évektől fogva folyamatosan romlott, mely az épület teljes lezárásához vezetett.

A felújítást 2011-ben határozták el, kivitelezés 2013 nyarán kezdődött. 2014. április 3-án adták át az elkészült műemléki részt, a végleges megnyitás 2014 augusztus 29-én történt.

A Schöpf-Merei Kórház gyermekgyógyászatra és szülészetre (kiemelten koraszülésre) specializálódott kórház volt Budapest IX. kerületében, a Bakáts téren 1884-es alapításától 2009-es végleges megszűnéséig.

Az intézmény alapításakor nevét Schöpf-Merei Ágoston (Győr, 1804. szept. 24. – Manchester, Anglia, 1858. márc. 12.) gyermekgyógyász, a gyermekgyógyászat magyarországi úttörője után kapta.

A ma Schöpf-Merei Kórház néven ismert intézmény elődjét 1884-ben közadakozásból létesült, ekkor egy 35 ágyas intézményt hoztak létre a gyógyíthatatlan gyermekek számára a mai Bakáts téren, a mai Knézich utca mentén, két, egymás melletti tömbben. Bővülés, átalakulás, összevonások után jött létre a most is látható épületet.

Az épületet 1905-ben Márkus Géza (Pest, 1871. augusztus 4. – Budapest, 1912. december 6.) magyar építész, a magyarországi szecesszió jelentős képviselője tervezte.
A homlokzat és díszítésének, a szerkezet tagolásánál az építészeti stílus hordozza a szecesszió stílusjegyeit. A magyaros motívumok – a lechneri vonal érhető tetten. Láthatunk növényi ornamentikát, virágokat, hajtásokat. Az épületet a kommunista hatalomátvételt követően 1949-ben államosították és egyesítették, valamint létrehozták a szülészeti osztályt is.

Az eredeti intézményből 1954-ben szervezték meg a Schöpf-Merei Ágoston Koraszülő-Koraszülött Kórházat, ahol a nevében is jelezve a szülészeti osztályt teljesen alkalmassá tették a koraszülések levezetésére és az esetlegesen felmerülő komplikációk kezelésére.